Hasonló témát már pedzegettem régebben, de akkor ezekről megfeledkeztem. És most sem az akáctüskére gondolok és az egyéb defektet okozó dolgokra, hanem inkább a rovarokra és növényekre. Egyéb veszélyes állat erre fele nem nagyon van. (vaddisznó, kígyó, medve, stb) Bár ha úgy nézzük, egy egyszerű őz is meg tudott már ijeszteni, amikor kb 10 méterre előttem gondolta, hogy átfut a túloldalra. Vagy egy hirtelen átrepülő fácán is akár. És tágabban nézve nem csak az erdőket, hanem az erdők melletti réteket, mezőket is beleértve. Egyszóval, ahol bringával járok.

Azt hiszem, hogy gyerekkoromban talán egyszer volt kullancs bennem. De azóta valahogy nem. Pedig sokat járok erdőben, mezőn. Bár gyerekként fetrengtünk és hemperegtünk a földön, sárban, mocsokban, gazban és szinte mindenhol. :) Nem törődtünk semmivel, csak jól éreztük magunkat. Igaz, azóta azt is megtudtuk, hogy a kullancs az nem a fáról lesi az embert és "ugrik" a nyakunkba, hanem az alacsony aljnövényzetek közt búvik meg és várja áldozatát, amire felkapaszkodhat. Vagy csak véletlenül rákerül (hozzátapad) az arra haladó és a növényzethez hozzáérő áldozatára. Szóval önmagában az, hogy bemegyek az erdőbe még nem veszélyes kullancs fertőzés szempontjából. Na persze akkor, ha a kijárt úton haladok. Mert ha bemegyek a susnyásba, ahol bizony hozzám ér a sűrű aljnövényzet, akkor már esélyes lehetek kullancsot összeszedni. Én néha megteszem ezt is, de egyelőre még szerencsém volt ilyen téren.

A következő vérszívó ellenségem a szúnyog, amit érthetően szintén senki sem szeret. Mert ezek nem csak este jönnek elő, hanem bizony nappal is. Pedig bringás szempontból nézve pont, hogy kevésbé vagyunk kitéve nekik. Mármint csak akkor nem, ha kellő sebességgel mozgásban vagyunk. Engem még nem csípett meg szúnyog úgy, hogy haladtam a bicajjal. Ellenben amint megállok, rögtön tapadnak rám. Ezt persze kivédhetjük szúnyogriasztó spray-kel. De csak nagyjából. Egy gyenge pontot biztos talál majd a szúnyog, ahová nem lett elegendő riasztóanyag felhordva. Engem pl pólón keresztül szoktak megcsípni ilyenkor, mert oda nem permeteztem általában magamra. Szóval a vékonyabb ruhánkra is célszerű fújnunk. Vagy inkább az az alatti testünkre. De ha nem is teljesen, azért részlegesen tudunk védekezni ellenük. (általában véve ezek a készítmények jók a kullancsok ellen is)

Van még itt a darázs és a méh is, amiket jobb elkerülni. Erdők közepén, vagy mellett szoktak lenni méhészetek és már futottam is össze párral. Általában ki van előre táblázva, hogy vigyázzunk. Persze ha nem zavarjuk meg őket, akkor nem is foglalkoznak velünk. Ez talán igaz a darazsakra is. Annyi van darázs esetében, hogy azok az erdőn belül (is) bárhol lehetnek és ha megállunk akárhol pihenni, lehet, hogy pont egy fészek mellett fogunk és az nem éppen szerencsés. Jobb szétnézni olyankor és továbbállni, ha több darazsat látunk a közelben. - Igaz nem erdőben, de pl pár éve Sóstón egy fa alatt mentem el és ott gondolta magát egy darázs (vagy méh?) és a fejembe csípett. Hát nem volt jó érzés. :-) Gondolom, azon a fán lehetett a fészkük és a közelségemet támadásnak vélte a részemről.

De a darazsaktól van egy sokkal szemetebb rovar. A pőcsik légy (bögölyfélék). Nekem egyes mezőkön volt szerencsém ezekkel is és mondhatom, hogy nagyon szívósak és kitartóak. Nem adják fel egy könnyen, ha betámadnak minket. Idegesítően repkednek a közelünkben és keresik a lehetőséget, hogy megcsíphessenek. (azaz szívják a vérünket) Ráadásul gyorsak is. És ha ez nem lenne elég, nagyon kitartóan követnek is minket, ha esetleg elfutnánk tőlük. Biciklivel mondjuk lehagyhatóak, ha a talaj engedi a nagyobb sebességet. (egy mezőn ez nem mindig van így) Ha jól tudom, még nem csípett meg ilyen engem. Legalábbis amennyire vissza tudok emlékezni.

Aztán végül még itt van a csalán is, hogy növény is legyen említve, mint erdei "ellenség". (Emlékszem, gyerekként beleborultam az árokba a bringával, ahol persze egy csalános volt. Szépen össze is csípet mindenhol. Hehe...) De itt is igaz az, hogy a rendesen kijárt és karbantartott erdei utakon nincsen csalán. Vagy ha van is, az nagyon szélen. De leginkább az elhagyatott ösvényeken fordulnak elő, de ott nagyon. És nem csak hogy nagyon, hanem óriásira is nőnek. Minden évben kapok is a csalán méreganyagából egy jó adagot, mert hát na. Ilyen egy erdei bringás élete. Másrészt annyira nem is zavar. Kellemetlen és viszket, de éppen kibírható, ha nem borulunk bele egy csalánosba... Olyankor, amikor megcsíp, mindig az jut eszembe, hogy egyébként gyógynövény és elvileg a csípése jó a reumára. Meg ki tudja még mire. Szóval nagyon nem árthat és engem pár csalán nem fog elrettenteni. :-D

Vannak még azok a (aljzat)növények is, amikbe ha belegázolunk, akkor ránk ragadnak. Pontosabban a termése vagy magjai. (Ragadós galaj, bogáncs, közönséges párlófű (apróbojtorján), toklász, stb) Ezek általában gyalogosan és mezőkön okoznak gondot, de akkor nagyon. (Előfordul, hogy néha le kell szállni a bicajról ugye...) Én utálom utána kiszedni a magvakat vagy terméseket a cipőmből, cipőfűzőmből, zokniból, stb. És ráadásúl még szúrnak is.

Végül egy nem kifejezetten ellenség, de amit még nem szeretek, az az ösvények / keskenyebb utak közepére kifeszített pókhálóba arccal belemenni. Ezek elhagyatott erdei utakon vannak szép számmal. Bár nem félek a pókoktól és sosem bántom őket, de ez sem kellemes dolog. Főleg, ha esetleg maga a pók is benne van. :-D

Összegezve tehát szó sincs arról, hogy a természetben biciklizni nem jó dolog ezek miatt, csupán lehet ezekre is számítani és jobb előre felkészülni gondolatban is. :)

Kapcsolódó bejegyzés: Nézőpont: Biciklis szemmel