Nálam az élménybringázás összemosódik általában az edzéssel is. Sosem okoz problémát, ha szendvedni is kell (sár, emelkedő, homok, köves út, stb) és általában keresem a "kihívásokat" olyankor is. Pl mindig úgy választok utat, hogy a lehető legkevesebb legyen rendes úton, vagy bringaúton. Na jó, néha azért vannak napok, amikor nem érdekel hol megyek, csak menjek. Terepbringás lévén most az egyik fajta terepet emelném ki, mint kihívás, amik általában erdőkben, mezőkön, illetve mezőgazdasági utakon és szántások mellett figyelhető meg leginkább. Ez a tipikus homokos út. De itt nagyon sokszor előfordul, hogy nem kevés homokréteg található és bizony már folyós homokká alakul az egész. Aki tekert már homokon, az tudja, hogy itt sokkal nehezebb haladni. Bizonyos homok mélységnél meg már szinte lehetetlen is. Legalábbis kellő vastagságú gumik nélkül. Nekem nincs bajom ezzel sem, bár azt nem állítom, hogy sose akadok el, de én fizikailag bírom és szeretem is valamilyen szinten az ilyen utakat. (De ha végig ilyen egy utam az már fárasztó nekem is) Az egyetlen negatívum persze a por, ami a szél vagy elhaladó jármű hatására felkavarodik és bizony át kell olyankor haladni ezen a porfelhőn. Vagy amikor tényleg tolni kell a bicajt, mert annyira "tengerparti" már a homok. De ez ezzel jár és ezeket meg ki lehet bírni.

És ha már homokos, földes talaj... Esőzések után ezek nagyon sárossá tudnak válni. Én átmegyek ezeken is, ha tudok, bár nagyon dagonyás utam még nem volt. Ezek azért tudnak meglepetéssel is szolgálni. Simán el lehet akadni egy sűrű sártengerben, vagy egy kis pocsolya tud olyan mély is lenni, hogy meglepjen. És ezekből olykor csak gyalog lehet kikászálódni. De ez is hozzátartozik a terepbicajozáshoz.

A másik dolog, hogy emelkedőkön is "szenvedni" kell néha. Nálam nincs fel- és leváltás, csak tekerés izomból. És én ezt is szeretem. Biztos én vagyok fordítva bekötve, de míg mások a könnyebb utat választják (váltanak egyet, kettőt), addig én inkább megoldom erőből, még ha szenvedős is. Már amit megtudok ugye... (Ha hosszan kellene így mennem, azt nyilván én sem bírnám.) De amíg csak egy-egy részek ilyenek az utamon, addig legalább edzem a testem olyankor is. - Igaz, amikor még volt váltóm, azért én is váltogattam néha. ^^

Vagy említhetném még a megfeszített tempójú haladást. Ezt arra értem, hogy amikor "síkon" haladok és előfordulnak emelkedők (akár bringaúton, akár terepen) akkor tartani azt a sebességet, amivel éppen haladtam. (síkon pl 20-25 km/h). Nem mindig lehet ez megoldani, de a lényeg, hogy ilyenkor is kap egy kis "nehezített terep" impulzust a testünk.

És ha már haladás, akkor azt se mellékes, hogy én terepgumival (2.6) megyek mindenhol. Aszfalton is. Sokszor olvasom a neten, hogy vékonyabb és városi közlekedésre jobban alkalmas gumira cserélnék le a meglévőjüket, hogy jobban haladjanak. Na hát én makacsul ragaszkodom a vastagabbhoz. Nem baj, ha picivel "nehezebben" haladok úton, legalább jobban edződöm. Amúgy meg szerintem simán jól lehet haladni aszfalton is a külsőmmel, szóval ez egy érdekes kérdés. Egyébként jó érzés tölt el egy-egy ilyen fárasztóbb nap után, hogy ezt is megcsináltam. Hogy képes vagyok erre, vagy arra. Szerintem nem csak az erőnléten múlik a dolog, hanem mentálisan is a megfelelő állapotban kell lenni. Nem szabad feladni és megfutamodni, ha esetleg elkezdünk fáradni. Én magamon már észrevettem, hogy amikor van olyan, hogy elkezdek fáradni, akkor csak azért sem adom fel és tovább megyek. Egy idő múlva túl leszek a holtponton és jobb lesz.

Képek: Erdei út (2 - 3) - Mezőgazdasági út - Homokos - Töltés - Tócsa - Sár - Sár+