Idefigyeljetek balfácánok! A bicikli nálunk világnézet. Ott állunk meg, és oda megyünk, ahová akarunk! Nem kell vonatjegy. Nem kell benzin. Nem kell megalázni magunkat, mint az autóstophoz. Azonkívül olyat érzünk fiacskám, amit te még sosem. A teljesítmény örömét. Világos?

A fentebbi idézet a Szerelmes Biciklisták című filmből van. Én magam ugyan nem láttam a filmet, csak egyszer utamba akadt eme mondatrész / filmrészlet és a maratoni (Kihívás) napomon eszembe jutott ez az idézet. :) - Tényleg jól megragadták a lényeget. Én is elégedetten fekszem le aznap, amikor mentem egy jót. Egy-egy túra alkalmából meglehet, hogy szenved egy kicsit az ember, legyen az a táv, a szélsőséges hőmérséklet (hideg, eső vagy meleg), vagy egyéb okok miatt, de utólag jó visszagondolni, hogy én megcsináltam 'bazze. Méghozzá két keréken. Igazából én most azon a szinten vagyok, hogy kb 100 km-nél lehet mondani (magamra) hogy azért na, ez már valami. Itt kezdődik a teljesítmény. (nem mintha egy 50-60 km nem lenne az, de most magamhoz mérem a dolgokat)

Vegyük pl a Challenge Day napomat. Az utolsó 30 km körül már vártam az egész végét, mert fájt a lábam, és a hátsóm is, de azért mégis bennem volt a teljesítés akarata. Még ha nem is sikerült a tervem (a 12 óra), de egy egész jó teljesítményt/eredményt sikerült belőle kihozni. Ezt az érzést szerintem csak egy másik biciklis értheti. Bár igazából más sportoknál is így van ez, ahol hasonló nagy távokat lehet összehozni. (futás, úszás, stb)

Kivülálló emberek ilyenkor megkérdezték már párszor, hogy de minek? Mi értelme? Értelme akkor lehet több, ha ténylegesen egy hosszú túrára (egy célponthoz) megy az ember és ebből kifolyólag jön össze a távolság / teljesítmény. De leginkább csak a magunk részére való teljesítmény próbája ez. Igazából lehet én meg sem tudnám ezt fogalmazni ténylegesen, hogy miért is jó ez. Hm... Az emberek szeretnek őrült dolgokat csinálni. Bár ez szerintem annyira még nem is őrült. Talán egy 24 órás bringázást már annak tartanék én is. De azt nem is akarom kipróbálni. Egy a lényeg, hogy ha szeretünk valamit csinálni, akkor azt néha-néha lehet túlzásba is vinni. ^^

Most így év vége felé, hogy már biztos, hogy nem lesznek nagy bringázások, alig várom, hogy megint jó idő legyen és újra érezzem a teljesítmény örömét. :)