...vagy valami hasonló köszönés hangzik el akár tőlem is (már persze ha van kinek mondani) és már pattanok is a bringára, aztán tényleg már otthon sem vagyok.

Legutóbbi tekerésemkor jutott eszembe / gondolkoztam el azon, hogy tulajdonképpen én többször megszegem az egyik fontos bringás iratlan törvényt, miszerint ha messzebbre megyek, akkor arról jó ha tud rajtam kívül más ember is. (célpont, útvonal) Ugyanis bármi lehet velem az úton. Hiába fittnek tartom magam, de az ördög sosem alszik és bármikor lehet valami nagyobb baj vagy baleset. Azért csak 43 vagyok már. Vagy akár a bicajjal is lehet akármi. Pl legutóbb legalább 15 + 5 km-en át olyan földúton/egyéb helyen haladtam, ahol szinte a lélek sem jár. Ha egy ilyen helyen lenne bármi is, az bizony nem olyan jó. Bár ha tényleg lenne egy ilyen helyen valami gebasz (pl szívroham, agyrázkódás) és még ha tudná más is a pontos helyem, akkor sem biztos, hogy időben jönne a segítség. :/ No de ez lenne a legrosszabb forgatókönyv, amire azért kevés esély van. Egyébként, aki még nem tudná, a pontos helyünk meghatározására vannak különböző mobilos software-ek, ahol egy másik fél (saját mobilján, vagy egyéb gépen) is látja éppen merre vagyunk. (legegyszerűbb pl. a google map -> share location)

Egyéb problémák esetében is persze előny, ha tudják mások is a poziciónkat. (vagy legalábbis nagyjából) Én sem szivesen tolnám a bicajom 50+ km-en át egy esetleges műszaki hiba miatt. Inkább oda hívnék valakit. Bár egy elhagyatott erdős terepen pl nem biztos, hogy el tudom mondani, hogy melyik fánál, leágazásnál, útnál hova forduljon.

Szóval, hogy most ez így realizálódott bennem, tulajdonképpen így már kicsit akár rizikósabbnak is látom, ha egyedül megyek bárhova is. (bárhogy is, de tényleg ott van a "levegőben", mint a defekt lehetősége is) Sajnos, mivel nekem nincsen mobil netem, így nem tudom valós időben megosztani a helyzetem. Így marad az, hogy elmondom a célpontom, útvonalam. (legalábbis mostantól megpróbálom nem elfelejteni) Aztán a sorsra bízom magam. :)